 | | |
| | |
|
Spaces home  Essz a billentyűk közé c...ProfileFriendsBlogMore |  Tools   |
Essz a billentyűk közé csap. Rettenetes lesz...June 24 Tihanynál még megvolt...Egy jól sikerült tihanyi leánybúcsú után, Dé átvitt Füredre, hogy még egy kicsit kiélvezzük a balatoni hétvégét.
A fürcsi után anyukája rohant hozzá a telefonnal, hogy keresik.
- Jó napot kívánok, ez és ez vagyok az OTP Banktól. 13 óra 25 perckor sikertelen tranzakciót hajtottak végre a bankkártyájával a veszprémi Tescoban. Most azonnal letilthatja, ha megadja a négyjegyű azonosító kódját.
- Dehát a bankkártyám bent van a kocsi csomagtartójában, most fogalmam sincs mi van.
- Rendben, semmi baj, akkor majd öt perc múlva visszahívom. Addig folyamatosan figyeljük a pénzmozgást.
Igen, kedves Olvasó, ez egy kicsit fura. Mindjárt ki is fog derülni, miért.
És akkor lettünk NAGYON idegesek.
Rohanás ki a kocsihoz, közbe csöng a telefon.
- Ismét én vagyok.
- Te jó ég! Nyitva a csomagtartó! És elvittek mindent!
- Ó, hát ez szörnyűség! Most azonnal letiltjuk a bankkártyáját, ha megadja a négyjegyű azonosító kódot.
- Öööö... a PIN kódot?
- Igen, a négyjegyű azonosító kódot.
- Hát nem tudom... Majd megoldom, köszönöm szépen. Viszontlátásra!
Kedves Olvasó: SOHA NE ADD MEG A PIN KÓDODAT SENKINEK!
Dé az elkövetőkkel beszélt... A telefonszámát pedig az én táskámból szerezték meg az összes okmányommal, és a leánybúcsúra vitt ruháimmal, kiegészítőimmel együtt. /Az írót most enyhe hányinger és sírógörcs kerülgeti, ahogy a helyzetet rekonstruálja.../
Ok, köv. lépésben elbőgtem magam a strand kellős közepén, majd 20 percen át sikertelenül hívtam fel az otthoniakat, mert más telefonszámát nem tudtam.
Aztán letiltottuk a bankkártyáinkat. Én tiltottam le először, és amikor a kedves úriember hangja azt mondta, hogy a bankkártyáját letiltottam, abban a pillanatban villant be a fejembe: De hát az én kártyám otthon van!!! Mindegy...
Miután az otthoniak értesítve lettek, és a lakások is megfigyelés alá kerültek nyomás a rendőrségre. De végig abban a hiszemben volt, hogy ő nem zárta le elég jól az autót. Én biztos voltam abban, hogy minden tökéletesen be volt zárva. Riasztó ugyan nem volt, régi Suzuki a lelkem, de látható helyen érték sem. Ahogy beültünk a kocsiba, láttuk, hogy fel van forgatva: az ülés alatt, a kesztyűtartó.
A rendőrségen történtekről szerintem majd később, mikor lezárták a nyomozást, majd olyan egy hónap múlva. Olyan 2,5 óra eseményeiről fogok beszámolni majd röviden. Vagy nem...
A kocsiból csak a két táskát vitték el és Dé anyukájának ajándékát. A húgáé csak azért menekült meg, mert egy szimpla nejlonzacsiban volt csomagolatlanul. A sárkányaink és a hálózsákok is megmaradtak.
A teljesség igénye nélkül a veszteségeim: gazdászgyűrű, Némós kistáska, karácsonyra kapott szupertáp esernyő, manikűrkészlet, 13 évesen, saját dolgos kezemmel domborított napocskás hajcsat, halas lapszoknya, halas kardigán, halas nyaklánc, Vikitől kapott neszeszertasi, mangás póló (ma vettem egy másikat), 2 terranovás póló, sportcipő (5 éves volt, de iszonyat kényelmes), szemüveg (sír,sír,sír), Arena táska, Boc a kesztyűbáb tehén és még néhány más dolog.
És ami vesszen, kit érdekel: pénz (mert csajbulira kellett), BKV bérlet (07.09-ig érvényes volt:( ), személyi (soha nem volt más), TAJ kártya (szintén), telefon (a második, soha nem volt más SIM kártyám), néhány kedvezménykártya, 14 ezer Ft-nyi melegétkezési utalvány.
És aminek nagyon örülök az ürömben: el akartam vinni a fényképezőt, a felezős pólómat, a rajzfüzetemet. De nem tettem.
Egy dolog van még, ami bánt: ezeket a cucokat biztos, hogy nem vittem volna be a strandra. Azt gondoltuk, hogy a kocsiban még mindig nagyobb biztonságban lesz, mint bárhol máshol. Én nem a pénzt vagy a személyit vagy a telefont sajnálom, hanem azokat a holmikat, amikhez annyi emlék kötött. Egyelőre nem nagyon vagyok vígasztalható...
June 16 Nincs más út, mint előreEddig 28 éven át sikeresen megkíméltem az utakat szerény személyemtől. De most nincs menekvés. Tudtam, hogy egyszer eljön az idő, de valahogy eddig nem volt rá alkalom. És most, megkaptam az osztályvezetőtől a következő harci feladatomat: maximum július végén elkezdem azt a procedúrát, amin az ember úgy 17 éves kora körül túljut.
Egy kicsit tartok tőle, remélem nem fog fájni... Bulivan! 1.Mostanában nem lesz sok időm unatkozni, köszönhetően egy közelgő esküvőnek és jó néhány szülinapnak.
Múlt héten már túltettem magam kettőn. Kedden még kétségbeesve keresgéltük a megfelelő ajándékot az áldozatoknak, míg végül zárás előtt 10 perccel megpillantottuk a tökéletes ajándékot: egy rózsaszín tehénhátizsákot. Mondanom sem kell, nagy sikere volt, hiszen egy infantilis táskamániás illetőről van szó. Csütörtökön túltettük magunkat a bulin, hogy aztán szombaton újra fejest ugorjak a dumapartiba, immár egy teljesen más társasággal.
Valahogy sikerült elkerülnöm a nagy zuhét, mindig akkor szálltam fel a járművekre, amikor eleredt az eső. Jól csináltam, szó ami szó. Régen látott (november óta) évfolyamtársaimmal (akik egyben a szobatársaim is voltak) cseréltem eszmét a világ dolgairól, majd később megjelentek az ünnepelt hangos barátnői (alapoztak egy cseppet otthon) is. Egy darabig égett is a fejünk miattuk, mert mindenki minket nézett, főleg, amikor kértünk egy üveg pezsgőt, és ők elkezdték énekelni felváltva a heppibörszdéjt és a boldogszületésnapot-ot.
Mint megtudtam, a spanyoloknak szurkolnak (de még tíz asztallal odébb is hallották ezt), és a vizsgaidőszak nem alakul mindenkinek fényesen. Ezt aztán folytatták a villamosmegállóban, a villamoson, a HÉV-megállóban és a HÉV-en is. Vicces látvány volt őket nézni, mert azon kívül, hogy hangosan beszéltek, nem bírtak egyenesen járni és leszólítottak egy hajléktalanképű focirajongót, semmi gond nem volt.
Bulizni már nem mentem velük, pedig - mint kiderült - öcsém is pont ugyanoda ment, és a zene is szuper volt.
Vasárnap hivatalosak voltunk Zsófi szinkronsulis vizsgaelőadására. Élveztem, nem csak azért, mert jó volt látni Zsófit szerepelni. Régen volt "színházi" kikapcsolódásban részem, mégha ez vizsgaprodukció volt, akkor is. Remélem, sokan fognak majd szinkronszerepeket kapni.
Utána Orssal és Zolival beültünk dumálni egyet, nem mellesleg vacsorázni, megvitattuk a mai tizenévesek életét egy tanár szemszögéből (nagyon izgi a másik oldalról látni), kibeszéltük természetesen a produkciót, aztán mindenki ment útjára.
Izgalmas, eseménydús volt a hétvége, mindazonáltal vágyom már egy kis balatoni pancsizásra és henyélésre a parton... June 11 Ismét RétimajorbanÁlmomban sem gondoltam volna, hogy ez valaha is bekövetkezik. 2003 nyarán, a kötelező egy hónapos gyakorlati idő végén úgy jöttem el onnét, hogy én ide többet vissza nem fogok jönni. Igazából vegyes érzelmekkel távoztam, mert a hely gyönyörű (semmit nem változott 5 év alatt, leszámítva a megépült wellness központot, amelynek akkor még csak a terveit láttam), de akkor még más volt a munkamorálom, és kicsit furcsállottam a kapott feladatokat.
Az apropó, amiért ismét Fejérbe keveredtem, az az volt, hogy igazgatóságom vezetői időszerűnek láttak egy főfalugazdászi találkozót összehívni. És mivel feltehetően a közeljövőben én is kapcsolatban fogok állni velük, kötelező jelleggel vittek. :) Továbbá hogy összekössék a kellemeset a hasznossal, a kötelező dolgok megtanácskozása után jöhetett a pihenés.
De hogy mondandómat az elején kezdjem, a fent említett okokból nem vágytam arra, hogy viszontlássam a majort. Szomorkás időben vágtattunk le a busszal, elkésve, mert reggel még akadt egy kis tennivaló a dógozóban.
Érdekes volt látniazokat az embereket, akiket eddig csak hallomásból ismertem. Mint megtudtam, nekik is újdonság volt, hiszen 5 éve nem került sor ilyen eseményre. Az ország összes tájáról érkezett egy vagy két személy, természetesen nem felejtették otthon tájaikra jellemző boraikat sem.
Nem hittem volna, hogy a tulaj még megismer. 5 év az nem kis idő, és ezek szerint a házigazdának igencsak jó lehet a memóriája, hiszen arra a mondatomra, hogy "ááá, biztos nem ismer meg" azt felelte: Dehogynem, megismerlek! 5 vagy 6 éve voltál itt, nem voltál se soványabb se kövérebb, pont úgy néztél ki, mint most. /Pedig most még szemüveg is volt rajtam.../ Kezet fogtunk, letegeztem. Nem fájt.
Az ebédből csak a halászlevet és a túróscsuszát nem szeretem. Más meg nem volt. Ígyhát kénytelen voltam enni, hiszen a vacsi még messze volt. Azt hiszem, túrós tésztát most ettem életemben először. Nem győzött meg... A vacsi viszont kedvemre való volt. :)
Megnéztük a halászati múzeumot is. Annak idején csak kemény fizikai munka árán nyerhettem betekintést az épületbe (fel kellett mosni a padlót). Most a tulaj kiselőadását is meghallhattam. Igazából így jelentést nyertek az ott felhalmozott tárgyak, hiszen azokról nem igazán tanítottak ez egyetemen. Hozzá járult még a tulaj lehengerlő és élvezetes szónoki képessége.
Vacsi után addig itattak, amíg... ... mindenkivel le nem tegeződtem, aztán hozzácsapódtam azokhoz, akik bevették magukat a wellness-házba. A jacuzziban lézengők úgy 4 óra elteltével konstatálták, hogy kellőképpen szétázott már a kezük.
Éjfél jócskán elmúlt már, mire a szálláshelyre értünk.
Megismerkedtem ez alatt a bő egy nap alatt érdekes emberekkel, a vidék problémáival, annyi újat hallottam a mezőgazdaságról, mint életemben talán soha (és csak kapkodtam a fejem), mélyen hallgattam arról, hogy zöldfülű vagyok (én voltam a legfiatalabb is a bandából), és ismét rájöttem, hogy a világ igenis kicsi.
De legfőképpen azt éreztem, hogy micsoda megtiszteltetés, hogy bekerülhettem ebbe a csapatba, ilyen sok, nagy szakmai múlttal és tapasztalattal rendelkező ember közé.
/Emlékeztessetek majd két év múlva, hogy olvassam vissza ezt... :)/ June 02 Balatoni nyárBezony, Kedves Olvasóm, megkezdődött a szezon legnagyobb állóvizünk partján is, ahogy azt már a strandbelépők is mutatják.
Ilyenkor az átlag pesti bevágja magát a szuzukiba, és ott csendesen fővöget magába mintegy két órán át, amikor is Fűzfő körül, de lehet, hogy hamarabb azt kiáltja leesett állal:
AAAAh! Balaton! De szép!
És akkor a meleg már nem is annyira meleg, hogy nem működik a rádió, már nem akkora gond, csak az lebeg a szem előtt, hogy hamarost csobbanni fog a hűsítő habokban. Egyesek végigalusszák az út kétharmadát. A vezetőknek ezen tevékenység nem ajánlott.
A dolog pikantériáját adhatják bizonyos ad hoc események, mint például egy defekt a jobb hátsó keréken, amelyek megszínesítik az utazást, cserébe az ember örül, hogy a végcél előtt 100 méterrel történik ez meg vele, nem 120 km/h-nál az autópályán.
Mit is mondhatnék... A Balaton Fürednél gyönyörű (mint mindig), még nem pisiállagú, de már nem is izomösszehúzó hatású. A nap éget. Leéget. Hja, nyár van, vagy mi... A szállás otthonos. Blue Mediterran *a reklám helyén*. Csak ajánlani tudom.
Mit is még? Árnyékot. Vigyázat! Az egy négyzetméterre jutó butaképű cicababák és sörhasú, böfögő esetleg cigiző pasijaik száma kiugróan magas lehet, nem csak a napon. Esti sétát a sétányon. Romantikus, ahogy a költő mondaná. Görkorival vagy rollerrel kalandossá tehető megszállott romantikaellenzőknek. Esti tájképfotózást. Ha lemaradtunk volna a giccses naplementéről... Pizzázást valami S betűs pizzériában, a neve sajnos nem ugrik be. SZUPERGyors kiszolgálás, udvarias felszolgálók, egyedül a mosdó hagy némi kívánnivalót maga után. Fürdést viharban. Vigyázat! Csak haladóknak és erős idegzetűeknek! Az élmény viszont kárpótol a kellemetlenségek miatt: abszurd színek, tomboló elemek és szinte meleg víz.
Röviden ennyit múlt hétvégi műsorajánlómból. Összegzésül elmondanám, hogy Füred az utóbbi években rohamosan szépül, mostanra egy egész kis szórakoztató plázst is összedobtak arrafelé, ahol a nagy hajó állt valaha. Érdemes előszezonban jönni, mert akkor még hétvégén sem érnek egymás szájába a plédek (ok, az a néhány tapló+butaképű szégyellje magát, aki más territóriumába szemtelenkedik be), és ilyenkor még senki nem fáradt bele a nagy melegbe. Nem is beszélve arról, hogy a parton tökéletesen meg lehet feledkezni a heti robotról meg efféle nyűgöktől.
Hűtőtáska és naptej kötelező!
Ezek lettek volna röviden előzetes ajánlásaim az elkövetkezendő pokoli hónapokra. Figyelem! Itt a nyár, és őszig tuti nem lesz vége! :D
|
Kösz, hogy benéztél, és elbambultál pár percet itt! A kézjegyedet is itthagyhatnád. ;) |
|||||||||||
|
|
Invite as friend
