Essz a billentyűk közé csap. Rettenetes lesz...

 

Tegnap egy bokorról leszedtem majdnem fél kosárnyi ribizlit. Ez egy kicsit sokkolta a szülőket, és gyorsan követték a példámat.

Ez az esemény predesztinálta a ma történeteket:

Ma keményen megharcoltunk vele, dőlt a vér (a ribizliből), gurultak a vérvörös gyöngyök minenfelé. A végén lemértük, 12,7 kilónyi gyümölcsöt csumáztunk le.

Ez eddig nem is olyan nagy teljesítmény. Node. Ez mind a mi kertünkben termett!!! :)))

És hatalmas szeműek. Nem hiába húzta a vizesárkot olyan szorgalmasan Dinoszaurusz. Én meg a munkafelügyelő voltam. Nokérem, azért kettőnk közül mégiscsak én vagyok az agrármérnök! :D

 

Délutánjaim most már a málna- és ribizlibokrok között telik. Olyan sok van, hogy megenni képtelenség (még úgy is, hogy Apu nap mint nap henceg azzal, hogy hány kilót befalt). Viszont lesz fincsi lekvár télire (aminek 80%-t úgyis öcsém fogja megenni, de ennyi szépséghiba még engedélyezett).

 

Nos. Az agráriumban megkezdődött az aratás. És mivel az ezzel foglalkozó kolléganő most épp valahol a török riviérán üdül, nyakunkba vettük a dolgok intézését. Ennyit a munkáról.

 

***

 

A múlt péntek még a cseresznye jegyében zajlott. Igen nehéz megtalálni a fán a még ép szemeket, ugyanis a cseresznyelegyek évek óta bölcsödét nyitottak a ropicseri fán, ráadásul még kevés is volt a termés. Szóval felkapaszkodtam a létrára, és már épp nyúltam a harmadik szem után, amikor gyanúsan megindult körülöttem a világ. több, mint gyanúsan...

A létra kicsúszott alólam, és én egy középhangos ááááá hanggal - kihasználva a gravitáció adta lehetőségeket - megindultam a Föld középpontja felé. Végül a talaj gátolta meg a továbbzuhanásomat, de így is elég stresszes élmény volt. Vagyis igazából fura. Az alatt a másfél-két méter (és néhány tizedmásodperc) alatt kicsit megállt az idő. Még volt időm lefelé nézni, és valószínűleg bizonyos fokú mozgáskoordinációt is végrehajtottam, mert 10 pontos zuhanásom végeztével épen maradt testrészeimet számba véve, csak a bokámat és a sarkamat fájlaltam. Jó macska módjára a talpamra estem. :)

Anyu kirohant a kertbe, összekapart, nyomában a Cicamica, aki jó macska módjára bemutatta nekem, hogy kell felmászni a létrára: feltipegett, ott körülnézett, majd akkurátusan, fokról fokra, óvatosan lejött lesújtó, na-kérem-így-kell-ezt-csinálni pillantást vetve ránk.

Köszönöm, sérüléseim 8 napon belül gyógyultak. Igazából kb. 3 kellett hozzá.

 

***

 

A műfű jó. Az internetes termékleíráson szerepel az is, hogy fokozza a komfortérzetet. Aztán lehet, hogy nem azt fokozza, de ha az ember kinéz az erkélyre, és nem azt látja, hogy a galambok térdig gázolnak a guanóban, akkor tényleg.

Szombaton végre pontot tettünk a nagy mumus takarítás végére. A két nm-nyi erkélyt sikerült 3 óra alatt rendbe rakni.

Főszereplők: szemeteszsákok ipari mennyiségben, seprű, lapát, vödör, domesztosz, víz, gőzborotva.

Magyar hangok: két, munkavédelmi eszközbe beöltözött (értsd: zacskó a lábon, gumikesztyű, maszk) jómunkásember.

Az eredmény meggyőző.

Még néhány balkonláda hiányzik, de az úgyse lesz, mert abban a lakásban még a műnövény is kihal, cserébe kap 2 db napelelmes lámpát. Mert az szintén jó. De ezt is csak onnan tudom, hogy egyik nap leszúrtunk néhányat a kertbe. A dolog pikantériája csak az volt, hogy napokig vártuk, hogy "feltöltődjön", mire kiderült, hogy csak szimplán be kéne kapcsolni. :)))

 

Mellesleg fél 10, és még mindig nem fekete az ég. :))) 

 

Dolgos hétvége után jöhetnek a még dolgosabb hétköznapok. Állandó programmá vált a kert szebbé tétele: értsd: libatop, disznóparéj, apró szulák tünés! Tegnap meg végre "madárhálót" szereltünk fel Dinoék erkélyére. Most úgy néz ki, kint egy jobb sorsra érdemes tornatermi ablak. Annak ellenére, hogy vitába szállhatnánk a dekorativitási tényezőjével, praktikussági szempontból mindenképpen nyerő. Igazából valami kerti háló néven volt aposztofálva, UV védelemmel meg minden. A megy minden alatt a galambok berepülésének akadályozása értendő, mert a szúnyogokat ez aztán nem tartja vissza.

Igazából már régen szükség volt rá. Múlt héten két galambembriót (értsd: tojást) küldtünk a másvilágra. Muhahahaha (sátáni kacaj ésatöbbi ésatöbbi)

Nem vagyok az állatok ősi ellensége, sőt. De utálom a galambokat, és a születésszabályozást náluk is meg kell oldani...

 

De amiről igazából írni akartam, hogy múlt hétvégén (jobban mondva a mostani előtt), amikor olyan sanyarú idő volt itt, Pesten, sikerült végre elrángatnom Dét egy kis kulturális szemlélődésre. Megnézettem vele a Szépművészetiben a Mucha kiállítást. Én már régről ismerem ezt a művészt, vagyis csak néhány képét, és nagyon szerettem volna látni, miket alkotott még.

Szóval nem bántuk meg. Zseniális képeket készített.

Utána persze megnéztük, mit alakítanak a népek Nemzeti Vágta címszó alatt. Vidékfejlesztési törekvésnek tökéletes: a lovasok, ha ügyesek, pénzt kapnak néhány kör galoppért, valamint a települések standjaikon bemutatják, hogy a nagyérdemű hogy szórhatja el nyaralásra megtakarított pénzét, ami tök jó. Mégsem érzem, hogy valami magyarságösszehozó és identitásnövelő felhangja lenne a rendezvénynek (egy kérdőíven megkérdezték ezt, naná, hogy a legkevesebb pontszámot adtam rá).

A kirakodóvásárban ettem méregdrága brassóit, ami persze este megfeküdte a gyomromat (kellett nekem szidni...), és két pulcsiban és mellényben is fáztam, de nehogymá az ember a tavasz utolsó napján még kabátot húzzon... De. Kellett volna... 

 

Tegnap először ettem a kertből gyümölcsöt. Amikor megkérdeztem, hogy érett-e már a cseri, Apu azt mondta, hogy szinte már potyog. Erre megijedtem, olyannyira, hogy megrohamoztam a fát, és szedtem is belőle egy adaggal.

Nagyon finom, de van egy súlyos hibája: nagyon-nagyon kevés ven belőle. :((( (Állítólag Bálint gazda is megmondta, hogy idén nem poroztak a rovarok. Érdekes módon a munkatársaim nem panaszkodtak. Sőt, állításuk szerint náluk sok van. talán jövőre lesz elég nálunk is...)

 

A kukoricáink szépen növekednek (kaptam egy zacskó martonvásári hibridet az osztályvezetőmtől), majd meglátjuk, mit ügyeskedtek vele a növénytermesztők.

 

Végezetül az origó szerint nem kellenek a munkaerőpiacra az agrárosok. No, ezt négy évvel ezelőtt is tudtam (tényleg, nemsokára 4 éves évfordulója lesz annak, hogy megvan a diplomám), végül mégis sikerült. Piszok mázlista vagyok.

 

Azt hiszem, ennél zseniálisabban alig választhattuk volna ki, hogy mikor menjünk a már hagyományosnak mondható balatoni hétvégénkre. Kb. ez volt az utolsó olyan hétvége, amikor még nincs tömegnyomor, ingyen lehet besétálni, viszont a kiszolgáló létesítmények (úgymint WC és büfé) már üzemelnek.

 

Ok, a három napból (hétfőn még nem akartam viszontlátni a hivatalt) csak az utolsón volt szikrázó napsütés - szombaton felhős vs. napos idő harcolt egymással, vasárnap meg arab fátyolfelhők táncoltak a nap előtt -, de mindent összevetve pihentető és barnító volt a mini nyaralásunk. Mondjuk a fejbőröm leégett, ami tök ciki, mert ott még naptejjel sem lehet bekenni.

Viccelődtünk, hogy majdan ezt fogjuk mondani az unokáknak: Amikor még fiatal voltam, elég volt a 30-as naptej. :)

 

Na persze nem csak döglésből állt össze a három nap. Úsztunk, amíg jégkockává nem alakultunk (a kiesett energiát minden szárazföldi sellővé való átalakulásunkkor pótoltuk:)). Egyik este begöriztünk/rollereztünk a mólóhoz, a másikon meg csak szimplán besétáltunk, hogy ne csak elsuhanjon mellettünk a szép táj. Meg persze tömtük a fejünket, csakis abból a célból, hogy az elveszett energiát pótoljuk. Dé nagy nehezen hagyta, hogy kajajeggyel fizessek a ficsi balcsiparti olasz étteremben (persze csak miután agyonvertem vagy ötször :P).

Füred évről évre szebb. Idén például egy jóvágású szökőkúttal újítottak, a gyerekek megvesznek érte. :)

 

Okosodtam is: végre sikerült eggyel közelebb kerülnöm az AKG megértéséhez (ha már a 240 oldalas rendeletet nem tudtam elolvasni), elolvastam a kis füzetet. A KM-be csak belekezdtem, úgyhogy azt majd egyszer.

 

Kaptam névnapi ajándékot is. Amikor kinyitottam a trüffelgolyókat tartalmazó csokisdobozt, igencsak keresnem kellett a gömböket. Az egész összeállt egy táblába!

Hazafelé beugrottunk Fehérvárra, ahol druszám szintén felköszöntött, ahogy én is őt. Kaptam egy Voltos cicát. De mivel sajnos nem láttam a filmet (sírsír), ezért nem tudom megnevezni sem az állatot. Itthon meg öcsémtől egy apró, narancssárga bogyós növényt, amit hiába kerestem a neten.

Szóval szép lassan apránként felköszönt mindenki, akinek fontos vagyok. Vicces, múlt szerda óta majdhogynem egyfolytában ünneplünk. :D